Kar: Két nagy család élt a szép Veronába Ez lesz a szín, utunk ide vezet Rómeó nem nyúlhatott Júliához, Mert nem kapott szabad kezet De Ő megtette ezt, s ahogy írva volt, Megrázta Őt a 380 Volt. Csak amikor már sarjuk föld alatt van, Ezt mondja el e 10 perces darab. Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz, És mi eddig csonka volt, itten az egész lesz. Rómeó: (bejön létrával a kezében, hasra esik) De kuss, Júlia vetkezik (sztriptíz következik) Látom amint ruhája, omlik a válláról S tar fejét megfosztja parókájától Kinyitja az ablakot, s dús hajába tép a szél Itt látom én, hogy Bánfiból egy liter is elkél) Te vagy számomra az élet, Nélküled én nem is élek. Mosolyod számomra meghozza a tavaszt Hát nem érted, szeress Te paraszt. (suttogva halkan hogy amaz meg ne hallja) Lám meglát engemet, amint a földön heverek (s fölkiált) Júlia: Ó, Rómeó, de nem az, Csak Romja ó, Romja ó Óh, Rómeó, miért vagy Te Rómeó? Dobd el neved, S vidd innen a mocskos kezed Tagadd meg atyád, S told le a gatyád. Rómeó: Ó, Júlia, szeretem szemed Mely kancsal, s üveg Szeretem füled, Mely a válladon lebeg Szeretem orrodnak két hatalmas likát, Melyen a pesti gyors röhögve fut át. Júlia: Ó, Rómeó, szeretem fejedet Azt a kerek holdat, Melyen már nem segít A hajnövesztő oldat. Rómeó: Ó, Júlia, beléd estem mint vak ló a gödörbe, Érted könnyezem a felmosó vödörbe. Ha méhecske volnék, mézet hoznék eleségül, Ha marha volnék, elvennélek feleségül. Kar: Így fejezte ki Rómeó fröcsögve szerelmének hevét, S ennek is Júlia itta meg a levét.