Este van, este van, erők nyugalomba. Ferdén van sávozva az eperfa lombja. Zúg az éji bogár, sebessége V0, F erő hat rá, azután elnémul. Nyomatéka lészen valamennyi rögnek, M tömegű békák szanaszét görögnek. Udvaron egy tehén szaggatottan látszik, Dugattyú, szivattyú meleg tejben ázik. Jön egy futó macska és hármasba kapcsol, De oly hirtelen fékez, hogy majd' elpatkol. Az ajtóban hasal egy kiszolgált kutya, Lábát a haramdik képsíkon átnyújtja. Benn a technikusné megszűri a tejet, deformált fiának enged inni egyet. Körül az apróság Heron-labda mellett, Csúszó- és gördülő csapágyakat kerget. Dudálás hallatszik, megjött már a gazda, Ne kapjon defektet a hátsó gumija! A gazdán kék overálruha fekszik, Statikus terhelés nyomja szegény lelkit. Homlokát megtörli porlepte ingével, Egész nap szántott a jó német ekével. Kétütemű pipáját zsebéből kihúzza, Egy ütemben rágyújt, a másikban megszívja. Térül-fordul ám a jó háziasszony, Illő, hogy urának nyersanyagot hozzon. Gépszalagon hozza az egyszerű ételt, Jól kiszámították a kerékáttételt! De vajon ki csenget? Nézz ki fiam, Sára! A csengő zsinorját rezgőmozgás rázza. Egy vándor van odakint, ki is dobná Sára, Ám a vendég bejön, s jó estét kívánna. De már menne is a szegény, Csak nem hat rá az erő, Működik a gazda, mint kétkarú emelő. Kiveszi a vándort tulajdon székéből, S gyorsulást ad a szoba közepéről. A vándor először forgómozgást végez, Aztán megjátszik egy TU-154-est.