Modern kislány vagyok nagy hibákkal teli A foglalkozásom nem háztartásbeli. Főzni nem tudok a mosáshoz nem értek A házimunkához kedvet nem érzek. Ám egyet büszkén be merek vallani Sok mindent nem tudok, de van ám valami Amit oly pompásan értek Mint kevés asszony ezen a vidéken. Mert tudom azt bármiféle pózban Gyors és lassú tempóban. Tudom oldalt fekve, lábfekve és háton Ahogy jónak látom. Tudásom e téren több mint tökéletes S hogy hason is tudom az csak természetes. Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én Mivel tanítóm egy fiatal legény. Fiatal volt mégis jól megtanított ő S nem voltam e téren tudatlan nő. Bevallom először borsódzott a hátam Mikor a fiú nagy rúdját megláttam. Eleinte azt hittem leszakad az ég is Lihegtem kapkodtam de csináltam mégis. Idővel rájöttem mi ennek a titka S feltárult előttem mindennek a nyitja. Később már oly rutint szereztem Hogy tudásommal pénzt is kereshettem. Csináltam reggeltől korán felkelve Mert ilyenkor jön meg minden ifjú kedve. És nagyon boldogan vidáman műveltem Még estefelé is mikor a nap lement. Hull rólam a ruha mint fazékról a zománc És testem olyan lesz mint a fénylő topán. Van aki gumisapkát húz a fejére Ám ez a gyönyört csökkenti felére. Ez az én gyengém ezt kell elhallgatnom Én a nedvességet érezni akarom. De hát mit nevettek nem kell ezt megszólni Nem kell mindjárt rosszra gondolni. Nincsen abba semmi amit elbeszéltem Ha hiszitek ha nem az úszásról beszéltem.