Reggel van, reggel van, Mindenki ideges. A ház ura üvöltve, Tiszta zoknit keres. Feketés csészével, Boglya fejű asszony, Ajánlja az égnek, Hogy reája rogyasszon. Mintha szélből volna a nagylánynak lába, Sebesen bevonul a fürdőszobába. Hosszú perceken át pingálja a szemét, Testvéröccse kiállt: Gyere ki te szemét! Konyha melegében jó pirítós mellett, Nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet. Min vigyorog mama? - kérdezi a veje, Csupa borotvahab összevagdalt feje. Wc-be zárkózik a legkisebbik gyermek, Most írja a leckét - na még csak ez kellett. Ajtó előtt jár a család furcsa táncot, Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot. Mire a rádió mondja a hét tizet, Elromlik a bojler, nem ad több melegvizet. Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat, Férj jeges vízben sziszegve mos fogat. A nagyleánynak immár fél keze kabátban, A másikba pöttyös kakaós pohár van. Le is önti frissen mosott blúzát, S kabátján vastagon megkent kiflit húz át. Az utcáról szalad vissza a ház ura, Lábán cipő helyett megszokott papucsa. A reggel számára eléri a csúcsát, A cipőben megleli elveszett sluszkulcsát. Reggel van, reggel van, ideges mindenki, Az asszony is elment, nincs már otthon senki. Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít, S a wc tartály halkan sistereg egy picit.