Este van, este van, Dallas nyugalomba, Csak a tyúkeszű Bobbynak Hatalmas a gondja. A dilis Pamela Nekimegy a falnak, Anyukájat hívja, Azután elhallgat. Ballag a Samantha, Nyíltan inni restel, A teste mozdulatlan, Csak az esze ment el. Mosolyog a Jockey, Közben a Slyt söpri, Nem szúnyog, nem tetű, Csak a Cliff Barnes gyötri. Új vállalkozásán Ray kesereg néha, Aláírna rögtön, De analfabéta. Donna is szomorú, Nincs vége az útnak, Mert Ray addig meditál, Míg koldusbotra jutnak. Öreg Jock manapság Sokat gondol arra, Ő van-e a gépen, Vagy a gép őrajta. Megjött a mentő is, Halkan kopogtatnak, A kis Pamelára Kényszerzubbonyt adnak. Most a madárfejű Bobby A kezét tördeli, Reggelre nem marad Egy ép csontja se neki. Pislákol a lámpa, Kimarad az áram, Nagy sötétség borul A Ewing-családra. Nyitva áll az ajtó, Mégse akar senki, A sarki kocsmába Samanthaért menni. Alszik már mindeki, Csend borul a tájra Csak Christine fuldoklik A kerti uszodába.