Valószínűleg olvasóink között is sokan vannak, akik egy keverékkel kezdték kutyás pályafutásukat, vele tanulták meg az alapokat, jártak le először egy kutyaiskolába, de legközelebb már egy fajtatiszta kutyát választottak, mivel "komolyan" akartak kutyázni. Hiszen egy keverékkel többek között nem lehet kiállításokra járni, világversenyeken elindulni, egy kinológiai egyesület munkájában résztvenni. Az úgynevezett komoly kutyás élet a fajtákra épül, és aki csak néhány évet is eltöltött itt, az nagyon könnyen megfeledkezik arról az egyszerű tényről, hogy a keverék is kutya. Ugyanolyan teljesítményekre képes, mint fajtatiszta társai, s ami a legfontosabb, úgyanúgy szeret minket, embereket, mint egy Multichampion kiállítási favorit. Némely szervezetek egyébként már rendeznek kiállításokat keverék kutyák számára is, s ez az ötlet nem is olyan komolytalan dolog, mint amennyire első hallásra tűnik. Hiszen egy kutya jó anatómiai felépítése fajtától független valami; például a megfelelő hátsó és mellső szögellés, a mozgás elbírálása keverékeknél sem szakmaiatlanság. Kiváló példa erre az 5 éves angol masztiff–amerikai staffordshire terrier szülőktől származó Guccio. Több keverék-kiállítást is megnyert, s kiváló anatómiai felépítését számtalan – fajtatiszta kutyákat – tenyésztő is megcsodálta. A keverékeknek persze van egy behozhatatlan előnyük; nem számít, milyen színű folt van rajtuk, vagy hogy foltosak-e egyáltalán, egyszerűen akármilyenek lehetnek. És ez néha még életmentő körülmény is, ugyanis fajtatiszta kutyáknál a standardnek nem megfelelő színhibás kölyköket gyakran közvetlenül születésük után elpusztítják – csupáncsak színük miatt. De mit számít a szín, ha egy reggel iskolába vagy munkába menet egy kutya csatlakozik hozzánk, s attól fogva minden nap megvár minket s farkcsóválva üdvözöl... Ilyenkor hiába a sok szakkönyv, a tervezgetés, milyen fajtájú kutyát vegyünk; már nem számít a szín, csak a szeretet. Kiválasztottak lettünk. Egy kutya minket szeretne szolgálni, remény és szeretet sugárzik szeméből. Mi visszanézünk rá, s másnap már pórázzal és nyakörvvel érkezünk, lakásunkban pedig kiadós vacsora és ágyunk mellett kényelmes fekhely várja a kutyát. Aki csak egy keverék, de a mi kutyánk.