Tisztesség, igazságérzet, de melyek ezek a Lovagi erények? Melyek ezek a "szociális gátlások" – Lorenz szavaival élve –, amelyeket gyűjtőszóval Becsületkódexnek hívhatunk?

Nem bántjuk tehát a gyengébbeket, nőket (nőstényeket), gyerekeket (kölyköket). Sőt, megvédelmezzük őket. És leginkább védjük saját családunkat, falkánkat, barátainkat, a törzsünket.

Bernát, a sarplaninac, egyszer nagyon ideges lett, amikor egy szálkásszőrű német vizsla komolyan bántott egy kis tacskó fiút, aki pedig nem is volt Bernát barátja. Csak egyszerűen védtelen és gyengébb volt a német vizslánál.

Toleráljuk tehát a másikat, ha az nem ellenséges velünk szemben. Még akkor is, ha azonos nemű, ha versenytárs vagy idegen. Nem támadunk, ha az nem támad. Sőt, ha harcolnunk kell vele és legyőzzük, nem támadunk tovább. Mindenki ismeri Lorenz példáját az úgynevezett harapásgátlásról, az oda fordított nyakról és sokan cáfolják is ezt. Pedig normális esetekben általában működik. Ez a fair viselkedés egyik alapismérve.

A másik pedig: Ne bántsd a tieidet! Soha. Sőt ilyenkor minél több jót tenni velük, amit a te szinteden megtehetsz. A kutya szintjén ez összetartozást, és ha kell önfeláldozást is jelent. Ezt nem kell külön magyaráznom, hogyan viselkedik egy igazi kutya, ha gazdáját komoly veszély fenyegeti.

És mindig aggódik. Felelősségtudata van.

– "Hol jár ez, merre van az? Miért nincs együtt a falka? Mit csinálsz? Valami bajod van? Az az ember miért jön felénk? Biztos nincsenek rossz szándékai?" – Babuci, a német dog, pár másodperc alatt ezt a hét kérdést küldte felém az ő sajátságos nyelvén. Pillantással, mozdulatokkal és halk nyüszítéssel egy nyár végi estén, amikor telehold volt és szinte megőrültek az emberek. A kocsmák és diszkók tele voltak, és talán mindegyikük úgy érezte, hogy ez az utolsó szép este az évben. Ennek megfelelően agresszíven is viselkedtek az emberek és persze nem sikerült elkerülnünk a balhét.

Már az is elegendő indok lehet némelyek szemében, hogy egy kutyás ember valahol "ott van". Jelen esetben én és Babuci. Persze, hogy belénk kötöttek. Négyen.

És a kutya harcolt értem. Valahogy mindig úgy helyezkedett, hogy köztem és a támadók között legyen, a testével fedezett engem. Szerencsére a végén nem sebesült meg senki, de azért elkergettük a fickókat.

Nos ezt (őt), hívják testőrkutyának. És ez a testőr pusztán csak szeretetből őriz és véd, s ez a becsület egyik legfőbb ismérve: az igaz szeretet.

"A hűség nem üres szó"

...írja Lorenz, és ennek számtalan bizonyítékát találom. Ez is a becsületkódexhez tartozik.

"Rejtélyes dolog a hűségeskü, a kutya végleges csatlakozása egyetlen gazdához." Ezen cikk írójának, volt már benne egyszer-kétszer része és bizton állíthatom, hogy ennél nagyobb lelki boldogság kevesebb van a földön. Talán csak az ember-ember közti szerelem múlja ezt felül, de az is eskü és egy életre szól – és hasonló alapokból táplálkozik: a hűségből, kitartásból, szeretetből – halálig. És az élete árán is megvédelmez téged az, aki szeret.

Amikor a kutyád hűségesküt tesz neked, az tulajdonképpen nem egy látványos dolog. A külső szemlélő talán nem is tudja, miről van szó, hiszen lényegében csak tekintetváltásokból és kedveskedő mozdulatokból áll az egész, de te és ő nagyon jól tudjátok, hogy mi történik. Ezt Jack London kitűnően leírta a Vadon szava című könyvében, amikor Buck hűségesküt tett John Thortonnak, a gazdájának: "...és mindkettőjük szeméből a szívük sugárzott..."

Nos, igen, a szív. Egy igazi lovag a becsületkódex szerint bátor és a szívét csak jó érzések töltik ki.

"Bátor mint egy kutya" – mondják William Wallace-ról a "Rettenthetetlen"-ben, aminek eredeti angol címe Braveheart – Bátor szív.

Mindezek után felmerülhet sok olvasóban a kérdés: A kutyák tehát különb lények mint az emberek? Ezt a kérdést nem így kell feltenni. ők épp olyan érző lények mint mi, csak kicsit más dimenzióban élnek. A kérdés tehát a következő legyen: "A kutyák konvencionálisabbak mint az emberek?" A válasz: "Igen."

"Erkölcseik és szokásaik sokkal merevebbek és kötelezőbbek, mint az embereké" – így Lorenz.

És kétségtelen tehát, bizonyítást nyert, hogy a kutyáknak vannak olyan tulajdonságaik, amelyeket mi emberek becsületnek hívunk. Bár ők ezt valószínűleg másként "nevezik". Éspedig észszerűségnek – hiszen ez a fajta viselkedés hosszú távon jobb "befektetés" mint az aljasság és becstelenség. Befektetés a falka fennmaradása érdekében és az egyének úgynevezett boldogulása miatt is. "A falka úgy összetart mint a nap meg az árnyék, s tagjai pedig életre-halálra megvédelmezik egymást..."

A legtöbb kutya azonban igazi lovag vagy lady és az ember éppen ezt szereti bennük.

A Homo Sapiens tulajdonképpen a hűsége, a becsülete miatt szelídítette meg és tartja a mai napig maga mellett a kutyát, hiszen az "Bármikor kész életét áldozni érte. És te őérte?" – Sokaknak bizony ez sajnos nehéz és morális kérdést jelenthet, de erre igazán csak egy Nietzsche idézettel lehet válaszolni:

"Mindig arra törekedj, hogy te szeress jobban!
Soha ne te legyél a második!"